Egy vállalkozás működése során a fizetőképesség folyamatos fenntartása alapvető és kulcsfontosságú feladat. Azt hiszem, az előbbi kijelentés már-már közhelyszámba megy, ahogyan az is, hogy a likviditás biztosítását nem a szerencsére, hanem az alapos és körültekintő pénzügyi tervezésre kell bízni, mely utóbbinak a professzionális adómenedzsment is a részét kell, hogy képezze.

Sajnos, még a legalaposabb pénzügyi terv és az annak következetes megvalósítása érdekében tett lépések ellenére is előfordulhat, hogy a valóság – rajtunk kívül álló okok miatt – másképp alakul, mint amivel előzetesen kalkuláltunk. Ha a pénzbevételek nem érkeznek be időben, vagy nem várt azonnali kiadások merülnek fel, a fizetőképesség sokszor pillanatok alatt veszélybe kerülhet. Bár a likviditás megbillenése a legtöbbször előre nem látható, tervezhetetlen események következménye, úgy vélem, egy felelős gazdálkodónak mindig készen kell állnia arra, hogy az efféle válsághelyzetet gyorsan és hatékonyan elhárítsa, amihez nélkülözhetetlen, hogy pontosan tisztában legyen az ehhez szükséges eszköztár minden potenciális elemével.

Ahogyan azt a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésről és a fizetési könnyítésről szóló 3014/2016. NAV útmutató is rögzíti bevezetőjében, a fizetési kedvezményi eljárások alapvető célja, hogy az adóhatóság – méltányossági jogkörében eljárva, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) által meghatározott feltételek mellett – egyedi esetekben enyhítési lehetőséget adjon a törvény szigorával szemben, és az adófizetésre kötelezett kérelmére az adóhátralék fizetési halasztás, vagy részletfizetés engedélyezésével történő átütemezéséről (ezt hívjuk összefoglalóan fizetési könnyítésnek), vagy a tartozás mérsékléséről (részben vagy akár egészben történő végleges elengedéséről) döntsön.

Ellenére annak, hogy az Art. által definiált fizetési kedvezményeket és a velük kapcsolatos jogalkalmazási gyakorlatot is viszonylagos állandóság jellemzi (az alapvető szabályok szintjén mindenképp), a tapasztalatunk mégis az, hogy a gazdasági élet szereplői csak igen felszínesen, vagy egyáltalán nem ismerik (és még inkább igaz, hogy nem jól ismerik) ezeket a jogintézményeket, illetve az elérésükhöz vezető utakat, ezért kiaknázni sem tudják a bennük rejlő lehetőségeket, holott gyakran, ezek az adóhatósági eljárások útján igénybe vehető kedvezmények jelentik a legjobb – néha pedig az egyetlen – megoldást egy váratlanul felmerült pénzügyi nehézség elhárítására.

Ennek a rövid írásnak a terjedelmi korlátai nem engedik meg, hogy valós életből vett konkrét és szemléletes példákon keresztül, az apró, de lényeges részleteket is kibontva adjunk „kézzel fogható”, a gyakorlatban is használható sorvezetőt ahhoz, hogy a likviditási problémákkal szembe nézni kényszerülő gazdálkodók hogyan, miként tudnak sikeres – vagyis az adóhatóság pozitív elbírálását kiérdemlő – fizetési kedvezményi kérelmet összeállítani. A célunk itt és most pusztán annyi, hogy felhívjuk a figyelmet. Sokszorosan megtérülő – olykor a vállalkozás léte, annak további működése szempontjából is meghatározó, sorsdöntő jelentőségű – befektetés lehet, ha alaposan megismerjük ezeket a jogintézményeket, továbbá a birtokába kerülünk azoknak a gyakorlati tapasztalatokon alapuló szakmai műhelytitkoknak is, amely nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy szükség esetén – egy minden szempontból megalapozott kérelem útján – ténylegesen el is tudjuk érni ezeket a kedvezményeket.

Az efféle szakmai ismeretek hasznosságát – véleményem szerint – nehéz lenne túlbecsülni, ugyanis az Art. szerinti fizetési kedvezmények hozzáértő módon történő igénybe vétele nem csak a likviditási problémák enyhítésére (megszüntetésére) lehet jó terápia, de egyszersmind arra is megoldást nyújt, hogy az időben történő alkalmazásukkal, az esedékességkor megfizetni nem tudott adó utáni kellemetlen jogkövetkezményeket (így elsősorban a végrehajtási eljárás megindítását, valamint a megbízható, illetve köztartozásmentes adózói státusz esetleges elvesztését) elkerüljük.